Borzi Vivien, ismert fotós, augusztusban mondta ki a boldogító igent párjának. Vidám esküvőjük egyszerre volt hagyományos és rendhagyó, öt perces szertartással, gyönyörű dekorációval, meseszép ruhákkal és hatalmas bulival. Az előkészületekről és az esküvő napjáról beszélgettünk.
Dátum: 2016. augusztus 20.
Helyszínek: Haraszthy Vallejo Pincészet
Vendégek száma: 85-90 fő
Stílus: tematikus (csillagok)
Színek: sötétkék, ezüst
Esküvőszervező: A menyasszony, Borzi Vivien
Gratulálok, gyönyörű volt az esküvőtök! Mikor történt a lánykérés?
Viszonylag korán történt, azt hiszem 11 hónapja voltunk együtt amikor Lio megérte a kezem. De előtte már beszélgettünk róla, annyira nem ért váratlanul, mert az első perctől kezdve annyira működött a kapcsolatunk, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy tovább lépjünk…
Utána rögtön elkezdtétek szervezni az esküvőt?
Másnap félve megkérdeztem tőle, hogy ezt ilyen hobbi gyűrűnek tekintsem és most innentől 2 évig örüljek, hogy el lettem jegyezve vagy tervezzük az esküvőt is? Ő elviccelte, mondta hogy persze drágám, szervezd meg, küldj egy meghívót, én pedig ott leszek. Mondom jó, rendben. Szerintem így rendben van. Ez a nő a feladata és lássuk be, inkabb a nőről szól, nem akarta kisajátítani magának ezt. Egy dologban kérdeztem meg a véleményét, hogy a meghívónkra milyen betűtípussal legyen kiírva a nevünk, persze Ő azt választotta, ami nekem nem tetszett, így kiakadva közöltem vele, hogy szerintem a másik jobb. Ő nevetett és mondta is, hogy drágám te mennyire bolond vagy, akkor minek kérdezel meg, nekem aztán tök mindegy, hogy milyen lesz. Onnantól kezdve semmit sem kérdeztem meg.
Tematikus esküvő volt, csillagokkal. Ez kinek az ötlete volt?
Ezt a barátnőm – és dekorosunk – találta ki, Muszula Timi, a Laura virág tulajdonosa. Megmutatta és beleszerettem. A sötétkék dekor nagyon tetszett, kitaláltam, hogy akkor kék színű lesz a cipőm –
amiben a Sex és New York rajongásom nagy segítségemre volt – és kék színű lesz Lio öltönye is.
Timinek szuper ötletei voltak, imádok mindent amit csinál, így sodródtam és csak címszavakat adtam neki, hogy miket szeretnék. Úgy gondoltam, hogy ez az ő szakmája, én nem szólok bele.
Fontos egyébként egy menyasszonynál, hogy amihez ő nem ért, abba ne okoskodjon, mert semmi jót nem fog eredményezni. Felesleges is, hiszen azért választod azt az embert, azt a szolgaltatot, mert megbízol benne. Hogyha nem így van, nem is fog tudni úgy teljesíteni, mintha elengednéd a kezét és azt mondanád, hogy azt csinálsz amit akarsz. Persze az is fontos egy idegennél, hogy engedd neki, hogy megismerjen, legyél nyitott, mutasd meg milyen vagy, hogy Ő majd aszerint végezhesse a munkáját.
Fotósként gondolom van ebben tapasztalatod.
Igen, volt olyan – szerencsére nagyon ritka – akit fotóztam és percenként kérdezte, hogy ,,huu megnézhetek egy képet’’, aztán ,,huu ez nem lesz jó így’’. Ezzel a típussal, aki már az elején be van feszülve, nehéz a közös munka,. Ami még nagyon fontos szerintem, rájöttem, hogy egy csomó ember úgy áll az esküvőjéhez, mintha élete legfontosabb eseménye lenne. Ez nem lehet életünk legfontosabb eseménye, a gyerekszülés inkább. Kicsit túl van spilázva az emberek agyában, szerintem pont akkor lesz jó, ha nem idegeskedi szét magát a pár. Fontos, hogy komolyan vegyék, hogy készüljenek rá, az is, hogy a tökéletességre törekedjenek, de szigorúan csak a szervezésnél. A nagy napon ha minden kis apróságon aggódnak, elmarad a legfontosabb, élvezni az egészet. És ez a legnagyobb hiba!
A helyszínt hogyan választottátok ki?
A helyszín nálunk problémás volt, mert eredetileg egy másikat néztünk ki, május körül voltunk ott kóstolón. Annyira rosszul sikerültek az ételek, és olyan magas volt az ár-érték arány, hogy hiába voltunk szerelmesek a helyszínbe, csalódottságunkban inkább kerestünk másikat. Itt volt egy mélypont, kicsit kiakadtam. Volt egy-két hetem amikor kijött rajtam minden esküvő parám és tényleg azt éreztem, hogy ez meghaladja a képességemet és elegem van. Aztán szerencsére egy ismerősöm ajánlotta nekem a Haraszthy Vallejo pincészetet, mint helyszínt. Ezek után újra sínre került a szervezés, és megnyugodtam.
Hány főt hívtatok meg?
85-90 vendégünk volt. Pont az a mennyiség akikkel azért lehet bulizni, de akár egy beszélgetésre is van lehetőség. Mert ha túl kevesen vannak akkor nincsen buli, ha túl sokan, akkor pedig elveszel köztük.
Ami egyébként nagyon fontos kikötésünk volt, hogy akinek nem volt felesége vagy férje, vagy olyan élettársa, akit mi is ismerünk, szeretünk, hanem mondjuk aktuális barátnője vagy barátja, vagy még az se, csak valakit hívott volna magával, annak szóltunk, hogy kérjük érkezzen egyedül. Belegondoltunk, hogy plusz 30-40 ismeretlen emberrel kellett volna megosztanunk életünk fontos napját. Ráadásul befeszülni se akartam idegenek előtt. Szerettem volna úgy viselkedni mint amikor a barátaimmal vagyok – ezt idegenek előtt nem annyira teheti meg az ember. Persze lett is ebből sértődés, volt aki el se jött végül emiatt. Az esküvő után, több ember is felhívott, hogy most már megértik, hogy miért ragaszkodtunk ehhez, és nagyon jó döntésnek érzik, még ha akkor amikor először hallottak, furán is néztek ránk.
Mesélj a ruhádról!
Bélavári Zita csinálta, ez nem is volt kérdés számomra, jelenleg ő a kedvenc tervezőm Magyarországon. Saját, egyedi készítésű ruhát szerettem volna, de előtte elmentem több belvárosi szalonba is megnézni, hogy milyen fazon áll jól nekem. Felpróbáltam az összes létező csipkés, divatos ruhát, egyik rosszabbul állt rajtam, mint a másik. Aztán rájöttem, hogy jó rendben, én nem divatolok, mert nem olyan az alakom. Akárhogy is nézzük nekem ezek az a-vonalú, vagy teljesen testhez simuló csipkés ruhák iszonyat bénán állnak, tényleg rémisztgetni lehetne embereket, hogy így ne nézzél ki.
Jó, ezt azért nem hiszem…
Katasztrófa volt tényleg. Aztán rájöttem, hogy nekem a klasszikusabb, inkább a 60-as évek stílusa tetszik: nagyon zárt, nagyon konzervatív, de azért legyen benne valami kis extra. Egy Pronovias ruhát találtam ami ehhez hasonló volt és jól állt, de mivel azon is jó pár apróságot változtattam volna és az arányaimra se illeszkedett megfelelően, maradtam az eredeti elképzelésnél, hogy varratni szeretnék.
A Bélavári Zita által készített darab végül úgy nézett ki, hogy volt egy alsóruha, ami egy testhez simuló, v-ben középen felvágott fehér ruha volt és egy nagy szoknya-öv rész, aminek az alja tüll. Hogy még Vivisebb legyen az összhatás, a hátára masnit és gombokat tettünk. A lábaimat szerettem volna kihangsúlyozni, ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen felvágott a szoknya. A kedvencem pedig a fátyol és az alsószoknya pöttyös tüllje volt, oda és vissza voltam érte.
És a menyecskeruhád?
Igazából volt négy ruhám az esküvőre, mert nem tudtam dönteni. Hármat fel is vettem. A második esküvői ruha egy sima krémszínű trikó volt nagy rövid tütüvel, ezt a nyitótánc után viseltem a bulira. Egy kék virágos menyecskeruhát végül nem vettem fel, mert klasszikusabbat szerettem volna. Így Zitáéknak egy Magyarország Szépére tervezett népviseletes, nagy piros rózsás szoknyáját viseltem egy piros trikóval a menyecsketánchoz. Szeretem a hagyományokat és úgy gondoltam, hogy ez így sokkal klasszikusabb erre az alkalomra.
A vőlegény kék öltönyét ki készítette?
Maar Robitól volt az öltöny, a kockás mellényt pedig Pinteresten találtuk és annyira tetszett, hogy végre valami egyedi, hogy Robival azt is megvarrattuk.
Hogy nézett ki a nagy nap?
A koszorúslányaimmal készülődtem. Négyen voltak; a tesóm, a legjobb barátnőm, egyetemi lakótársam és a tejtestvérem, ők még mind a négyen hajadonok, a hagyományoknak megfelelően. Nekik a Sugarbirdből hoztam nagyon szép ruhákat, jól mutattak együtt.
A sminkesemmel csináltunk pár próbasminket. Nem akartam túl sok alapozót, szerintem egy bizonyos kor után, akár csak ha már a mosoly ráncba belemegy az alapozó, megöregíti az embert. Úgy voltam vele minél kevesebb annál jobb, hiszen a hétköznapokra sem sminkelem túl magam. Lio nem szereti, ha göndör a hajam, szóval csak egy nagyon picit volt hullámos, ebben is a 60-as évek „bubifrizuraját” követtük.
Este fél hétkor jöttek a vendégek, a szertartás pedig fél nyolckor kezdődött. A korábban érkezőknek tartottak egy borkóstolót, nagyon élvezték. A késői szertartásnak két oka volt: egyrészt nem vagyunk vallásos család és csak azért mert divatos templomi házasságot kötni, én kimondottan képmutatásnak tartottam volna, másrészt pedig sok esküvőn részt vettem már, és az a legnagyobb gyilkosa egy eseménynek, amikor folyton váratják az embert. Így a szertartás után szinte azonnal átsétáltunk a vacsorára, melyek nagyjából 5 lépésre voltak egymástól.
A borokon kívül mi hoztuk az italokat, annyit, hogy ne kelljen spórolni vele, itassák rendesen a vendégeket. Számunkra fontos volt, hogy minőségi italokkal és ételekkel várjuk a vendégeinkat. Ezeken nem szabad spórolni. Inkább magamon spóroltam, a vendéglátásból nem engedtem.
A szertartás hivatalos polgári házasságkötés volt. Ez volt a másik kikötésem, hogy nem akartam szimbolikus ceremóniát. Találtunk egy nagyon jó fej anyakönyvvezetőt, csak kicsit meglepődött, amikor elmondtuk neki, hogy 5 perces szertartást szeretnénk… Akarjátok? Igen-igen, gyűrű, csók, öröm, gratuláció.
5 perces??
Igen, engem idegesít amikor fél órát kell ülni egy szertartáson, aminek se eleje, se vége, csak elhangzik öt idézet és oda nem illő szövegek, amire senki nem fog emlékezni. Na erre emlékezni fognak. Nagyon furán néztek a vendégek, de örültek, hogy végre nem tartott 30 percig.
A homoköntést se szeretem, szerintem csak egy porfogó lesz. A gyertyagyújtás egyébként jó, de azzal az időt nem akartam húzni. Az elején elmondtuk, hogy mi semmi ilyet nem szeretnénk.
Mindenben ennyire drasztikusak voltatok?
Minden dolgot, ami terhes a vendégeknek megpróbáltam kiszedni. Na jó, nem vagyok ennyire önzetlen, ezeket csupán felesleges, színpadias dolgoknak tartom, ettől senki házassága nem lesz jobb. A ceremóniamesternek is mondtuk, hogy nem szeretnénk játékokat, programokat, teljesen ki volt borulva, hogy ő még ilyet nem hallott. Persze azt csinálta, amit kértünk. Kovács Ricsi – a ceremóniamesterünk – egy régi ismerősöm volt, profin csinálta végig az estét, nem volt se túl sok, se túl kevés. Azokat nem szeretem akik egyfolytában szerepelni akarnak és nem értik, hogy ez nem róluk szól.
Ami még nagyon fontos, hogy próbáltunk, Lio is, de főleg én, nagyon vendégcentrikusan viselkedni. Felkészültem rá, hogy mivel az én drága férjem nem tud inni, legalábbis nem túl sokat, egy sörtől vagy egy vodka-szóda lime-tól egy órát nevetgél, így ez a feladat rám fog hárulni. Bárkit megláttam hogy ül, mentem oda hozzá, hogy koccintsunk és hát tudod a menyasszonyoknak nem mondanak nemet, nincs olyan hogy nem koccint. Mindenkit úgy itattam, mintha kötelező lenne. Számomra is hihetetlen, hogy végig képben voltam, és jól éreztem magam. Szerintem ez nagyon fontos, mert ha a vendégeknek jó kedvük van, neked is az lesz.
Hogyan telt a vacsora és a buli?
Nem voltak nagyon programok, vacsora után volt egy kis tánc, utána rögtön torta vágás, mindenki evett egy kis tortát és kezdődött a buli. Nem volt megszakítás.
Az egyik barátnőm énekelt, egy másik barátunkat pedig megkértük, hogy mondjon néhány szép gondolatot, mert mi nem akartunk beszédet mondani. Nagyon megható volt.
Elmentünk kétszer táncórára, megtanultunk egy tök jó koreográfiát a nyitótánchoz, nagyon egyszerűt, de még azt is elrontottunk. Szóval a végén csak táncoltunk és röhögtünk. De amúgy ezen se voltunk kiakadva, azt gondoltuk: ez vicces, semmi gond.
Az est első részében a Glamorous Company zenélt. Amikor meghallgattam őket annyira elájultam, hogy rögtön mondtam ők kellenek. Utána pedig Dr. Brs kevert, akit a csaj szerdákról lehet ismerni. Szerintem a mulatós, retro zenére mindenki jobban szeret táncolni egy lagziban, szóval végig ilyeneket játszottak. Hajnal négyig meg se állt a buli.
Ami nagyon vicces volt, hogy elraboltak a fiúk, ami azt jelentette, hogy elvittek a medencéhez. Mondták Lionak, hogy kettő esetben kaphat vissza, vagy beleugrik a medencébe vagy elmond valami papucs fogadalmat. Szóval beleugrott a medencébe és elmondta a papucs fogadalmat.
A vendégeknek mivel kedveskedtetek?
Az apróságokat fontosnak találtam. Köszönetajándéknak asztrológia sorsjegyet adtunk, ott is próbáltam mindenkinek, a horoszkópjának megfelelőt adni és csomóan mondták, hogy ,,úristen nem is tudtam, hogy tudod hogy mi a csillagjegyem’’. Voltak akik nyertek is pár ezer forintot. Sorsjegyeket mindenki szeret kaparászni.
A torta az nekem szerelem, ahhoz is ragaszkodtam, hogy semmi mást nem tudnék elképzelni, csak a Dunaparkot, imádom. Mivel 20-án jött ki az év tortája, rendeltünk abból is. Ez így kuriózum volt, hogy minden vendégünk még aznap megkóstolhatta.
Ki fotózott? Nem volt nehéz másnak átadni a feladatot?
Sok képet Haller Janika barátom készített – aki nem csak barát, de a hajamat is vállalta. Ő már mindenféle technikát ellesett tőlem az évek alatt, így szuperek lettek a fotók. A buliról, készülődésről és a legjobb pillanatokról Szűcs Gergő készített képeket, aki nem csak a fotózások alkalmával a munkatársam, de jó barátom is. Rajta kívül egy eredetileg inkább divatot fotózó lány, Déri Dóra fotózott. Igazából én nem problémáztam nagyon a szolgáltatókon. Olyan képeket szerettem volna amilyeneket én csinálnék és olyanok is lettek. Filmesnek is egy ismerősömet hívtam fel, Csákányos Andrist, aki remekül megörökítette amit szerettünk volna.
A fotó, videó szempontjából is fontos a dekor, hogy megadja azt a bizonyos pluszt. Akkor lesznek jó képei az embernek, ha olyan helyszínt, dekort szolgáltat, amitől különleges az egész. Sok ember a dekorra sajnálja a pénzt, de szerintem az az egyik ami a legjobban megéri. Bár tény, hogy ez az ami a legdrágább is.
Mi csináltattunk magunknak virághintát, fotófalat, a kocsimat pedig telepakoltuk pasztell színű lufikkal. Csomó ilyen kis apróság volt, csak sajnos volt amit elfelejtettünk lefotózni.
Utólag csinálnál valamit máshogy?
Semmit, tökéletes volt. Lio annyit mondott, hogy egy kicsit jobban kivette volna részét a szervezésből, amire én, hogy hálisten, hogy nem tette. Bár Ő nem is annyira a tervezésre gondol, inkább arra, hogy kicsit tájékozottabb is lehetett volna. Ettől függetlenül, hihetetlen elégedett volt és el is ismerte, hogy mennyire jól megszerveztem.
Nászútra hova mentek?
Két utazást is kaptunk ajándékba, egyet Balira, illetve egyet Mykonosra. Az utóbbiról nemrég érkeztünk haza, Balira pedig majd télen készülünk elutazni.
Mit tanácsolnál a még az esküvőjük előtt álló menyasszonyoknak?
Igazából ezt, hogy fogjuk fel, hogy nem ez életünk legfontosabb eseménye. Fontos esemény, nagyon jó, ha jó, de próbáljuk úgy megélni, hogy ne ez legyen a nagy beteljesülés az életünkben. A másik pedig, hogy nekem is azt mondták hogy próbáljam minden percet élvezni és ez szerintem tényleg fontos, hogyha nem akarod, hogy másnap úgy kelj fel, hogy úristen hogy elszaladt, milyen rövid volt. Én másnap mikor felkeltem nem éreztem rövidnek, hogy egy másodperc alatt elmúlt volna. Szóval szerintem a jelenben élés fontos.
Egyébként utólag belátom, hogy egy stresszmentes esküvőhöz kell nemcsak egy ceremóniamester, hanem egy esküvőszervező is.
Sok boldogságot Vivi és Lio! <3
D.
Szolgáltatók:
Fotó: Déri Dóra, Szűcs Gergő
Film: Csákányos András
Ceremóniamester: Kovács Richárd
Meghívó: Vári Laszló
Dekoráció: Laura Virág
Étel, ital: Haraszthy Vallejo Pincészet
Sütemények, torta: Dunapark Kávéház
Zene: Glamorous Company, Dr. Brs
Smink: Heizer Anita
Fodrász: Haller János
Menyasszonyi ruha, menyecske ruha: Bélavári Zita Couture
Öltöny: RobertMaar Divatház
Menyasszonyi cipő: Manolo Blahnik
Jegygyűrűk: Bojti Ékszermanufaktúra
